Jövőkép a pedagógiában

Jövőkép - Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola - EGER

jövőkép a pedagógiában

Péter Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték A felnövő nemzedékek jövőképe a pedagógiai antropológia fontos kérdése. A szerző bemutatja a generációs pedagógia elméleti hátterét, és egy konkrét összehasonlító vizsgálat eredményei alapján képet ad a magyar és a német fiatalok generációs jellemzőiről, jövőképük sajátosságairól.

Önfejlesztési jövőkép Péter Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték A felnövő nemzedékek jövőképe a pedagógiai antropológia fontos kérdése. A szerző bemutatja a generációs pedagógia elméleti hátterét, önfejlesztési jövőkép egy konkrét összehasonlító vizsgálat eredményei alapján képet ad a magyar és a német fiatalok generációs jellemzőiről, jövőképük sajátosságairól. Negatív tendencia, hogy a leendő középosztályt alkotó ifjúsági csoport tagjai körében a leggyengébb a gyermekvállalási hajlandóság. A generáció központi kategória a pedagógiában, mivel az emberi életben a nevelés, tanulás és képzés előfeltételezi a generációs viszonyokat.

Negatív tendencia, hogy a leendő középosztályt alkotó ifjúsági csoport tagjai körében a leggyengébb a gyermekvállalási hajlandóság. A generáció központi kategória a pedagógiában, mivel az emberi életben a nevelés, tanulás és képzés előfeltételezi a generációs viszonyokat.

A mai felgyorsult társadalmi változások azonban megkérdőjelezik a hagyományos, viszonylag nagy generációs távolságot, amelyben a fiatalok a felnőttek által képviselt vagy elképzelt jövőre készülhettek fel Molnár—Zinnecker a,b; Molnár A fiatalok hagyományos jövőképének tartalma a bizalom és a reménykedés mint a következő generáció életfeltételeinek és kulturális értékeinek jövőkép a pedagógiában, következésképpen az ember antropológiafelfogásának egyik leglényegesebb eleme.

Molnár Péter

Ha látás mínusz 8 hány százalék pedagógia lényegét a generációk közötti viszonyként fogjuk fel, akkor monokli látás társadalmi reprodukció leggyakrabban előtérbe állított iskoláztatási, foglalkoztatási és hatalmi szempontjai mellett a társadalom biológiai reprodukcióját sem hanyagolhatjuk el. A generáció eredeti alapfogalma is a családon belül elhelyezkedő fiatalok, szülők, nagyszülők generációs eltérését jelenti.

A pedagógiai antropológiában azt az állandóságot képviseli az egyéni élet időbeli folyamán belül, amely minden történeti változás ellenére a nevelők és a neveltek szükséges megkülönböztetését tartalmazza. Ez a pedagógiai felfogás a biológiai születés és öröklés kérdéseinek elsődlegességére utal, amelynek gyakorlati hasznát a családi szocializációval kapcsoljuk össze. Ebből következően egy kulturális és egy biológiai irányzatot különböztethetünk meg a pedagógia lényegének generációs meghatározásában.

A részletes elemzés előtt megemlítem, hogy az individuális fejlődés során 17 éves korra tehető a jövő tervezésének érettebb, a felnőtt jövőkép a pedagógiában hasonlítható megjelenése Molnár Természetesnek tekinthető, hogy a fiatalok optimistábbak idősebb társaiknál. Ezt a Témánk szempontjából magyarázatra szorul, hogy az optimista jövőkép miért nem befolyásolja kedvezőbben a gyermekvállalási kedvet.

Jövőkép a pedagógiában

A rendkívül nagy, nyolcezres elemszám ellenére két korcsoportban nem mutatható ki a szignifikáns különbség sem. Az elmúlt évtizedekben az európai nemzetközi összehasonlításban a 15—24 éves fiatalok életútját vizsgáltam. Kiinduló adatnak tekintem tehát, hogy e korcsoportban a fiatalok átlagosan 1,56 gyermek tervezéséről számolnak be. A pedagógiai generációs koncepciót közvetlenül érintik a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, ezért az oktatás sokoldalú értékelésén belül három problémát emelek ki.

Oldalainkat 16 vendég böngészi Jövőkép Iskolánk ra Közép-Európa meghatározó, gazdasági képzést nyújtó intézményévé válik. A ig tartó, nyolc európai ország együttműködésével kidolgozott európai üzleti kerettanterv beépítése a helyi tantervbe befejeződik. A közös projekt keretében végrehajtott tananyag- és módszertani fejlesztés segítségével motiváljuk a tantestületet folyamatos önképzésre. Szakmai képzésünk színvonalának emelésével olyan szakmai ismeretek és készségek birtokába juttatjuk diákjainkat, melyek nemzetközi és hazai környezetben is növelik a versenyképességüket.

Az előrelátható jelenségeket nem építette be a koncepcióba. Például a felmenő rendszerben működő pedagógiai tervezést nem akkor kezdtük el, amikor az alacsony létszám miatt értelmes minőségi javításra lett volna lehetőség.

jövőkép a pedagógiában

Az oktatás olyan értelmes beruházás, amely önmagát gerjeszti a gazdasági haszon értelmében. Bár nem elegendő csak gazdasági síkon értékelni az oktatás funkcióit, még ez a minimális követelmény sem érvényesül. Érdemben fel sem merül az a kérdés, miként befolyásolja az oktatás a demográfiai folyamatokat. Azt a kérdést kívánom felvetni, hogy az oktatási-nevelési rendszer értékrendjében miképpen jelenik meg a fiatalok jövőképének formálása.

Ez a téma közvetlenül érinti a nemzetközi összehasonlításban általam vizsgált ötvenéves civilizációs fejlődést és a demográfiában számon tartott gyermekvállalási jövőkép a pedagógiában.

Generációs koncepció a pedagógiában Európában a generációs kérdés a politikában, a civil társadalomban, a társadalomtudományokban és a pedagógiában egyaránt aktuális téma. A pedagógiai kérdések pontosabb meghatározásához a társadalomtudományokban megjelenő három alapkoncepcióból indultam ki Liebau Jelen cikk témáját a harmadik felfogás érinti, amelyben a nevelés alapvető viszonyítása a közvetítő és a befogadó generáció megkülönböztetése.

Hagyományos és modern jövőkép mint pedagógiai érték

Schleiermacherrel ellentétben nem a neveléselméletet vezeti le a generáció fogalmából, hanem fordítva: a neveléselméletből kiindulva határozza meg a generációk funkcióját. Részletesebben: a neveléselmélet az antropológia kulcskérdésének tartja a szociális kérdést, a kultúrát és a halandóságot.

jövőkép a pedagógiában

A nevelést olyan társadalmi tevékenységnek tekinti, amely által a kulturális kontinuitás egy nem genetikus tevékenységi diszpozícióval valósul meg. A nevelés szétosztható a közvetítés és a befogadás jövőkép a pedagógiában, de ebből következően mindkét generáció lehet közvetítő és befogadó is.

Önfejlesztési jövőkép

Mind a csecsemő, mind a szülő a nevelés szubjektuma, a nevelés tárgya pedig a közös tevékenység. A tevékenység kettős felfogása hármas kölcsönös kapcsolatrendszerben ábrázolható, ahol mindkét generáció a nevelés szubjektuma és a tevékenység tárgya a kultúra.

Megismétlem, Sünkel nem az antropológiából, hanem közvetlenül a nevelésből vezeti le a generációk funkcióját.

jövőkép a pedagógiában

Tehát Sünkelnél maga a nevelés a kulturális kontinuitás biztosítása, és nem valamelyik generáció a kultúra képviselője. Ez a finom fogalmi megkülönböztetés a kommunikációelméleten alapul, és a kommunikációs relációkra teszi át a hangsúlyt Sünkel A generációs és antropológiai kérdéseket érintő közös modern fejlemény, hogy napjainkban bizonyos visszaesés tapasztalható a kérdések történetileg kialakult deduktív jellegű kidolgozásában.

A személyes jövőkép meghatározása

Bár a hetvenes években a pedagógiai antropológia még megpróbálta az emberi jelenség lényegét és a nevelés szükségszerűségét deduktív úton igazolni, a nyolcvanas években már inkább a nevelés lehetőségének kritikai szempontjai kerültek előtérbe. A hiteles német szakirodalom nem ismer olyan nemzetközi kísérletet, amely fejleszteni kívánná a pedagógiai antropológiát.

Klika szerint csupán történelmi rekonstrukcióval vagy egyes speciális szempontok kiemelésével találkozhatunk Klika Hazai viszonylatban szerencsés kivételnek számít Angelusz Erzsébet munkássága, aki a filozófiai antropológia oldaláról alaposan megvizsgálta a nevelés és a társadalom viszonyát.

jövőkép a pedagógiában

Szerinte annak ellenére, hogy az antropológia az utóbbi évtizedben szinte divatterminológiává vált, nincs arról szó, hogy napjainkban — az ún. Ez a vizsgálódási irány az egyes és általános kapcsolata körül kialakult filozófiai vitákkal, irányzatokkal hozta szoros kapcsolatba a filozófiai antropológiát.

A történetileg legjellegzetesebb két pozíció az emberi lényeget az egyéni létezéstől elválaszthatónak vagy elválaszthatatlannak tekinti. Első esetben az emberi élet esszenciája nem saját tevékenységétől, hanem valamilyen világlélektől, ideáltól, istentől stb. A nevelés kulturális szabályozó szerepe természetesen akkor működött hatékonyan, ha a társadalomban legalábbis értékbeli összhang uralkodott.

Olvassa el is